Kenummal megyek a duzzasztónak

Bárcsak eltudnám terelni a gondoltaimat valami kellemes és jobb mezőre, ahol mezítláb futkározhatnék magammal. Kézen fogva. Magamnak dúdolnám hogy tudom hogy szeretsz titokban. Lépten-nyomon belefutok a duzzasztóba és nem akar ledőlni a betonszerkezet. Evezek a kis kenummal, de mindig megfog a beton. A hátizsákomban ott van minden ami fontos lehet ezen a túrán. Magányos vagyok. Tudom hogy ezt is én irányítom, de akkor ezek szerint nem akarok boldoggá lenni? Hazugságokról beszélek reggel a kávémhoz, aztán a cigarettámnak ecsetelem hogy mit hogyan és kivel meg miért. Nehéz. Az emberek tényleg nem tudják mi vagyok most. Remélem hozod majd a dinamitot és szétrobbantjuk ezt a betonból készült ronda dolgot. A falára már felfújtam fatcappel, hogy engedj át, de nem tud olvasni. Mert buta.