Emlékszem beesett arcára,
Ahogy Rád nézett, majd rám,
Bár tisztán látásomtól fájt a gyomra.
Tudta, hogy eljő az ideje és várt.
Te rád várt.
Figyelt a mocskos sötét toronyból,
S örült mindennek, mi nem volt jó.
Áhítattal csodáltad Őt,
Ezt a vörös szemű, dupla szarvút.
Megvolt a törés, s Te kinyitottad magad.
Ő gúnyos mosollyal izzad most Terajtad.
Megkaptátok egymást.
Az én tiszta lelkem pedig nem találja
még a megnyugvást.
Hazudnék ha mondanám:
Leszarom drágám!
Bánt, hogy az Angyal, kit
Álmodtam magamhoz a
Sátánnal hál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése