2011. január 11., kedd

Valakinek a szerelmei

1 megjegyzés:

  1. Jössz Te, s nem tudok vigyázni
    stramm portámon két kopasszal.
    Szívem zártkörű VIP,
    s erre jössz Te, éves passzal.
    Jössz Te, szexin, készakarva;
    szemed két mélyhűtött lándzsa.
    Úgy sétálsz, mint kés a vajba,
    befelé e lelki lounge-ba.
    A szesszel üríteni x-el
    próbáltalak, Uram segíts!,
    mint poharamat a mixer,
    úgy töltesz föl újra Te is.
    Csak még egyszer lennél enyém,
    nem kellene más egyéb.
    Ó, ha újra feltéphetném szerelmed szép zárjegyét!
    Rászabva kis igényedre, mint megannyi sörkupon
    - beváltatlan ígéretek
    várnak sorban a pulton.
    Lényed, mint a bor, túltenget bennem
    e zord alkonyon, hogy ne látnálak a pult mellett,
    nincsen annyi alkohol.
    Jössz Te, nem is jössz, hanem mész.
    Úgy mentél el, itt se voltál.
    VIP-passzoktól nehéz életemből kicsekkoltál.
    Éjszakámért megfizetek,
    a szolivörös hajnal standol.
    Jobbára egy felvizezett verssel jövök ki a strandról.
    Míg hajnalka pultját veri,
    szerelmünk nevét idézem.
    Arcod foszló koktélcseri a feledés nehézvízében.
    S bár feljön a tetejére,
    a tudat mélyén múltam ott él:
    szép emlékek cseresznyéje alatt a fanyarú koktél.

    VálaszTörlés